A hagyomány kincs- ne hagyjuk elveszni!

Gyűjtsük össze őseink értékes tudását!

 Mi a hagyomány, van e rá szükségünk a mai modern korban.

Hamvas Béla szerint a hagyomány, mint ősi tudás még az isteni kinyilatkoztatásból ered, melyet a nép megőrzött és tapasztalatával gazdagított. A hagyomány tehát az ősi tudásnak, kinyilatkoztatásnak az őre, az ég és a föld közötti kapcsolatot tartja fenn. Az isteni egységből ered.

A hagyomány összefüggéseit sokszor nem értjük, de tapasztaljuk, hogy bölcselete, praktikája működik. A hagyomány időt álló, és napjainkban egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a modern tudományok ide kanyarodnak vissza, illetve tudományos magyarázatot kap sok ősi tudás. Az elmúlt időszakban lebabonázták a hagyományt, más korokban üldözték, boszorkányságnak, kuruzslásnak nevezték. Sok tudást sírba vittek ezért az elődök, de mégis átfénylik napjaink analizáló tudásán és információözönén, és rendező elvként hat. Akkor sújtja betegség az emberiséget, a népeket, az egyéneket, ha a hagyomány rendszeréből kiesnek, azaz nem az ősi tanok szerint, a természettel harmóniában, az Isteni törvényeket betartva élnek.

A népi gyógyászat a hagyomány része, annak egy szelete. Ahogy az ősi tudás, úgy a népi gyógyítás is egyetemes, és ezt az bizonyítja, hogy minél messzebbre megyünk vissza az időben, annál több közös vonást fedezhetünk fel a különböző népek gyógymódjaiban.

1977-ben az Egészségügyi Világszervezet kimondta, szorgalmazza, hogy a mai gyógyítás, az orvostudomány használja fel a hagyományos orvoslásban, a népi gyógyászatban megőrzött tudást a közegészségügyi helyzet javítására, mert az az embert testi-lelki- szellemi egységben szemléli és gyógyítja. Elmondhatjuk, hogy napjainkig a hivatalos orvostudomány nem igazán fogadta meg ezt az ajánlást és még mindig kuruzslásnak tekintik az ősi bölcsességek tárházát. A természetgyógyászat viszont ezen a tudáson alapszik, és nagyon sok összecsengést mutat a hagyományos népi gyógyászattal kiegészítve azt a legújabb technikai vívmányokkal, alternatív gyógyítási eredményekkel. A gond az, hogy nem ezen elvek szerint rendezzük az életünket, szokásainkat, étkezésünket, és csak akkor fordulunk utolsó mentsvárként a hagyományos gyógymódokhoz, amikor az orvostudomány kudarcot vallott.

Pedig épp az ellenkezője lenne eredményre vezető. A betegség ugyanis mindig jelzés, üzenet, hogy kibillentem a rendből, álljak meg, gondolkozzak el, mit gondolok, mit teszek rosszul. Ebben pedig nem egy gyógyszer beszedése segít nekem, hanem egy olyan analógiás gyógymód, egy olyan szemlélet, mely egységben, a nagy egész részeként kezeli a testem, a gondolkodásom és a lelkem. Erre pedig az ősi bölcsesség adhat támpontot.

Eleink, akik jórészt falun éltek, a természetben sokat tartózkodtak, ismerték a nap, a hold, a csillagok járását. Tudták, hogy az égitestek mozgása és a természet között kölcsönhatások vannak. Tisztelték a napot, mint a földi élet forrását, népünket is innen származtatták, a nap gyermekei vagyunk tartják az eredetmítoszaink. A székelyek, akiknek a zászlaján a nap és a hold szerepel, a kaput, a házat, az ablakot, az ágyat az égtájak, a napfelkelte szerint tájolták. Újholdkor mondókákkal küldték el a legtöbb betegséget, átadták neki, hogy vigye el.

Bernád Ilona székely hagyománygyűjtő népi gyógyító mondja a következőket és azt hiszem egyet érthetünk a gondolataival:”Manapság a beteg lelkére senki nem kíváncsi, pedig sok fájdalmat és gyógyszert meg lehetne spórolni egy szeretetteljes beszélgetéssel. A gyógyszerekkel- az immunrendszerünk sem kap ösztönzést a belső gyógyító erők beindítására. A régi gyógyítók először imaterápiát, böjtöt, izzasztó kúrákat ajánlottak természetes anyagokkal, gyógynövényekkel, ásványokkal, szeretettel, türelemmel, szelíd módszerekkel gyógyítottak. Használták a szó mágikus erejét. Alázatosak voltak a természet, a teremtő iránt. Magukat közvetítőnek tekintették a Mindenható és a beteg között, a beteg felé szeretettel közvetítették tudásukat. Tudták, hogy az idő és a természet a betegség legyőzésében megteszi a magáét. Mindig a természetben, az emberben lévő energiákat mozgatták meg, segítették, hogy az ember szervezete kijavítsa a működési zavart, mert az ember eleve egészséges működésre van programozva.”

A népi gyógyászat, a népi tudás az emberiség kultúrkincséhez tartozik, érték a harmadik évezred elején is.

Éppen ezért vasasi egészségmegőrző egyesületünk célul tűzte ki, hogy élőhelyünkön összegyűjti a még fellelhető népi gyógymódokat, egészségmegtartó praktikákat, szólásokat, bölcsességeket.

Kérünk ezért minden kedves olvasót, gondolja végig, hogy maga, felmenője, rokona, ismerőse rendelkezik-e ilyen, a régi időket idéző bölcsességgel. Ne vessük el a szokatlannak, furcsának, banálisnak tűnő tanításokat sem (pl. a vizelettel áztatott borogatás, vagy a ráolvasások, imák gyógyerejébe vetett hit, hiszen mély analógiás értelemmel és erővel bírnak ezek ), hanem gyűjtsük össze és tegyük közkinccsé őket. A gyűjtés eredményét a hamarosan elkészülő honlapunkon is közzé fogjuk tenni.

Várjuk mindazok jelentkezését, akik úgy érzik, maguknak, vagy általuk javasolt személyeknek van őseinktől eredő megőrzött ismeretük és szeretnék, ha az mindannyiunk épülését testi-lelki egészségét szolgálva tovább élhetne.

Elérhetőségeink, melyen várjuk az ismereteket, illetve a jelzéseket az időpont egyeztetésre a beszélgetésekhez: email: napegyesulet@gmail.com

tel: 06/20/552-7786 Batánovics Angéla Pécs, Hird

06/30/603-6507 Szőts Rózsa Pécs, Vasas

levélcím: Pécs, Vasas, Hajadon u.3.                                                                     

Szőts Rózsa

a Napüdvözlet Egészségmegőrző és Életmód Egyesület elnöke