„ bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a hullik a sárga virágpor…” ( Gryllus V.)
Figyelem! Egyesületünknél a bodza szörp , és szárított fomájában is megtalálható.
Ezt az édes és illatos termésű növényt már az ókori rómaiak is ismerték és kedvelték. Plinius írásaiban Sambucus-ként hivatkozik rá. Ismert, hogy a bodza akkoriban főleg a nők körében volt kedvelt, hiszen az érett bogyóival csodásan lehetett színezni az arra már rászoruló hajat. Már az ókorban is felhasználták az orvosok, többek között Hippokratész és Galenosz is, gyógyító hatása miatt.
Mágikus erővel és hatalommal ruházták fel ezt a fácskát többek között a dánok is, akik Hylde Moert, a természet istennőjét tisztelték a bodzában. Úgy hitték, hogy a bodzafa az erdő lelke, s a bodzaligetekben lejtenek táncot az erdő tündérei. Ennek megfelelően jól bántak a bodzával, úgy vélték, hogy a fa megvédi mindazokat, akik gondozzák. Ebből kifolyólag gyakran ültettek bodzafákat a ház közelébe, talán ennek köszönhető, hogy manapság is sok helyen sövényként él a bodza. A gondozott fákhoz imádkoztak, felajánlásokat tettek, s bíztak benne, hogy minden bajtól – pl. a villámlástól is – megóvja őket a fa.
A bodza nimbuszának a kereszténység vetett véget, s az egykor szent fa hamarosan csúf eretnekké lett. Annak ellenére, hogy ágas-bogas és kistermetű fáról van szó, nagyon hamar Jézus keresztfájának anyagává lett, sőt még az is elterjedt nézetté vált, hogy Júdás is egy bodzafára kötötte fel magát.
Ám akárhogy is dolgoztak a bodza megszégyenítésén, a népi babonák – ha csendben is, de – tovább éltek, s Szicíliától Skóciáig hittek benne, hogy a bodza védelmet nyújt a gonosz démonoktól.
Már egy 1644-ben megjelent gyógynövényes szakkönyvben a szerző igen terjedelmesen taglalja, hogy mennyi mindenre jó a bodza.
Virága május végén, június elején érik. Nem tévesztendő őssze az útszéli gyalogbodzával , mert az mérgező ! Utóbbinak ágai felfelé állnak, és a virágában piros részek találhatóak. Termése (bogyója) augusztus második felében érik. Virágát, és bogyóját is gyűjtjük. Szára,zöld részei nem fogyaszthatóak.
Felhasználhatjuk áztatmány, forrázat, szörp, szirup készítéséhez, vagy száríthatjuk.
Vértisztító, hűtő izzasztó, vízhajtó, hurutoldó és lázcsillapító hatása van. Kihajtja a szervezet pangó nedveit, és a velük kapcsolatos mérgeket is. Általános fogyasztó hatása van. Nyugtat, a lerakódásokat megszünteti. Oldja a gyomor és a belek hurutját, gyógyítja a fekélyeket a belőle készült lekvár.
Felső léguti hurutok, rekedtség, köhögés esetén teája hasznos. A torok daganatos, polipózus állapotában is segít az öblögetése. Inhalálva oldja az arcüreg, homloküreg és a középfül besűrüsödött nyákjait.
Karban tartja az érfalak rugalmasságát és a vérnyomást. Csontvelőre és a májra fiatalító hatással van, bogyója fokozza a vérképzést. Az immunrendszer müködését serkenti. Reumás,köszvényes panaszokat enyhíti teája, illetve borogatva is kiváló hatású a fájós izületekre.
Belső nemi szervek fiatalítója, méhszövet tisztulásának segítője, méhnyálkahártya regeneráló a forrázata. Miomában szedése elengedhetetlen, főleg szederrel kombináltan.
Lélektani hatása : a gyülölethez és az életerő fogyatkozásához vezető mérgeket kivezeti,megköti. Tisztítja a szennyezett tudatot, a mohóságot, az indulatokat. Javítja a finomérzékelést, és a kommunikációban a szabad áramlást. Csökkenti a lelki terheket.
Energetikai hatása : a szelet fokozza, a tüzet és a vizet csökkenti.
