Már Hippokratész is fenyőteát és fürdőt írt fel a betegeinek. Sok betegnek azt írták elő, hogy töltsenek sok időt a fenyőerdőkben, mert azoknak még a levegője is jótékony hatású. Az ókori Görögország legnagyobb gyógyító központja, a hatalmas Epidaurus is egy fenyőerdő közepén található.
A tűlevél tartalmaz gyantát, cserzőanyagokat, ásványianyagokat, vitaminokat (C-, B2-, K-vitamin) karotinoidokat, illóolajokat.
A tűlevélben 6x több C-vitamin van, mint a citromban vagy narancsban.
Mint általános erősítőszert is számon tartották.
Napjainkban a fenyő fiatal tűleveleinek, rügyeinek főzetét ajánlják légúti problémák, megfázás, köhögés, torokfájás esetén.
Az idült hörghurut “gyógyítója”.
Reumás betegek panaszait enyhítheti oldata.
Illóolaja fertőtlenítő, nyákoldó, köptető, erősítő, élénkítő, antimikrobiális, gyulladáscsökkentő. ( Forrás: Dr. Babulka Péter)
Gyógyászati célra még felhasználható: a lucfenyő, a jegenye-, a vörösfenyő, a törpefenyő és az ezüstfenyő.
A szirup használata: hurutos köhögés esetén étkezések előtt együnk belőle egy teáskanállal. Langyos teába is tehetjük, citrommal ízesíthetjük.
Ajánlott torokfájás, felső légúti megbetegedések esetén legalább napi 3-4 evőkanállal, étkezés után.
Vérszegénység esetén két héten keresztül napi 2-3 kiskanál.
Emésztési panaszokra is kiváló, enyhíti az epegörcsöket, segít megszűntetni a bélfertőzést, elűzi a puffadást, a hányingert a hasmenést, az élősködőket, serkenti az étvágyat.
Szellemi fáradtság, kimerültség esetén napi két evőkanál felfrissíti a tudatunkat.
Áztathatjuk mézbe is, ez esetben leszűréskor egy folyékonyabb, édes-savanykás, aromás fenyőizű szirupot nyerünk.
FIGYELEM: Ne fogyassz fenyőrügyszirupot vagy teát, ha babát vársz és ne add 12 hónapos alatti gyermeknek. Asztma esetén beszélj kezelőorvosoddal!
