Talán van, aki még nem tudja, hogyan is indultunk. 2010-ben lelkes, frissen végzett jógaoktatóként, éppen alakulóban lévő egyesületünkkel termet kerestem a foglalkozásokhoz. Akkor a házunk, a régi gyógyszertár, már évek óta üresen állt. Ami mozdítható volt benne, leszerelték, elvitték. Az udvara, kertje elburjánzott.
Előtte mentem el minden nap és egyszer csak egy merész ötletem támadt. Barátnőmmel időpontot kértünk az akkori polgármestertől, Páva Zsolttól és megkértük, hogy adja az egyesületünk használatába az épületet. A válasz az volt, respektálja az önkormányzat az egyesületi kezdeményezéseket, megkapjuk a házat, de a felújításban, fenntartásában ne számítsunk önkormányzati támogatásra. Így is lett, 2010. szeptemberében örömmel és nagy lelkesedéssel birtokba vettük az épületet és elkezdtük a felújítást. Nem volt éppen kedvező a helyi megítélésünk, hiszen gyütt-mentnek számítottunk és még ráadásul egy ilyen furcsa elnevezéssel jöttünk, hogy „Napüdvözlet”. És egy ekkora épülettel hogyan is tudnának megbirkózni páran- így vélekedtek többen a „tükék”. Szerencsére a közmondás igaznak bizonyult, „Ahova az Isten báránykát ad, oda legelőt is”. Visszatekintve azt látom, hogy a teremtő támogatását élveztük, és élvezzük most is. Nem volt pénzünk, tehetős támogatónk, nem volt pályázatírói gyakorlatunk. Minden új volt és ismeretlen, csak a bátorságunk és a lelkesedésünk volt töretlen. Egyesületi tagjaink, barátaink kétkezi munkájával indultunk neki a felújításnak.
Az első komolyabb forrás, amit a Jószerencsénk elénk tett, az egy kompetenciafejlesztő pályázat volt. Kétszer két napot kellett Harkányban önismereti és csapatépítő játékokkal töltenünk a Baranya szállóban és mindezért a delegáló –azaz az egyesületünk jelentős (közel egy millió forintos) támogatáshoz jutott. Ez az adott helyzetben kétszeres haszon volt: összekovácsolódtunk és a felújításban is előbbre léphettünk. Az egyesületünk tagságát azóta is az ebben a programban részt vevő mag képezi. Csak egy példát hozok a forráshiány-kompenzációs felújítási technikáinkból. Mindenki dicséri a kreatív járólapozásunkat. Ez úgy állt össze, hogy végigjártuk Pécs csempeáruházait és volt ahonnan ingyen elhozhattuk a kifutó és maradék lapokat. Ezekből kreálta Krámos Zoli, Andi, Egyesületünk pénzügyi tudorának férje /aki sajnos már nincs köztünk/ a kompozícióit a konyhába és a folyosóra.
Az épület bal oldali felébe közösségi részt, jógatermet, konyhát, szociális helyiségeket, a másik felébe egy hiányzó kisgyermekes alapellátást, családi napközit álmodtunk. Utóbbi a kedvezőbb finanszírozás érdekében kistérségi pályázatban valósult meg. Ezzel viszont lemondtunk a kapott épület egy részéről, de ezt nem bántuk, mert az intézmény azóta is működik, az egyik legkihasználtabb a városban. Örömünkre, mert így az udvarunkat gyermekzsivaj is színesíti.
2012-ben, az akkori egészségnap keretében került ünnepélyesen birtokba vételre a ház. Egy Böjte Csaba idézetet hoztam akkor: „Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, kezdjen el valami jót cselekedni és meglátja milyen sokan odagyűlnek köré.” Így is lett és évről-évre egy kicsit mindig tudtunk fejleszteni, programokat hozni. Ezekben az adó egy százalékok, a képviselői keretből biztosított éves százezer forint és alkalmanként városi zöld pályázatok segítettek bennünket. Így készült a hangulatos kemencekályhánk, így valósulhattak meg fejlesztések a kertjeinkben. Közfoglalkoztatottjainkkal mára már egy jó kis csapatunk van, akikkel nemcsak a házunk, kertjeink gondozását, de a település közterületeinek egy részét is gondozzuk. Saját erőből, adományokból ajtó és ablakcseréket végeztünk az épületen, kialakítottuk a számunkra ideális belső teret, tavat építettünk, aszalót, tyúkólakat. Fásítottunk.
Ahogy a Jóisten forrásokat biztosított a ház működtetésére, úgy a jó embereket, jó programokat is ide vezette. Jóga és Do-In foglalkozások heti rendszerességgel kezdettől folynak itt. Túrák, sárkányhajózás, ping-pong is színesíti még a mozgás- palettánkat. Önismereti klubot, boldogságprogramot, vállalkozásra ösztönző tréninget működtettünk. Wass Albert tiszteletére maratoni felolvasásokat vállaltunk. Otthont adunk hagyományőrzőknek és a helyi citerazenekarnak. Rendszeres adventi programunk a közös mézeskalács sütés, a családi napközivel együtt pedig mikuláskereső túra. Hagyományőrző társaságokkal közösen szertüzekkel ünnepeljük a napfordulókat, a farsangot és pünkösdi zarándoklatokat tartunk. Házunkban képződtek a régió népi gyógyászai, akikkel sok közös programot szervezünk azóta is. Számtalan, a mai szóhasználattal élve -kompetenciafejlesztő programnak adtunk otthont – sajtkészítéstől, magbörzétől a masszázson át a fermentálásig.
Megint csak Böjte Csaba testvért kell idézem, aki szerint: „A legnagyobb gyógyító az, aki örök célokat tud felmutatni az embereknek, felemeli az égre a tekintetüket, értelmet ad létezésüknek.” Házunk, társaságunk ezen elvek szerint működik, ősi, örök érvényű tudást igyekszik megosztani, rávilágítani arra, hogy az egészségünk a saját felelősségünk. Ezt pedig békés, szeretet-és felelősségteljes magatartással, tudásunk növelésével, a világra tágabb perspektívából tekintéssel érhetjük el.
Ennek a szellemiségében szerveztük meg szeptember 19-én az Egészségnapot, a beszámolót a rendezvényről >> ezen a linket lehet elolvasni.
